A 22 után a 24

A gyászlobogót nem vontuk fel, a Göcsej Expressz (nem igazán kedvemre való ez az elnevezés) pedig sínen maradt. Ezentúl viszont úgy használom az arab számrendszert, hogy 22, aztán 22 plusz 1, majd a 24 következik. A 23-as számot száműzöm. Szibériába, vagy a Gulagra. Egy rövid eszmefuttatást azért megérdemel a szolnoki mérkőzés.

Most először nem értettem egyet Völgyi Péterrel. Megértem, hogy ő be nem tartott edzői utasításban, az utolsó két percben elkövetett hibákban keresi az egypontos vereség okát. Amivel egyébként nagyon sok magyar sportrajongónak okoztunk örömet. (Persze nem a ZTE-szurkolóknak). Ő neveltetése okán még mindig azt hiszi, hogy egy mérkőzés végkimenetele végsősoron a pályán dől el. Hogy Hinnant jól irányít, Watson, vagy Kámán Tomi jól védekezik, vagy bedobja-e a hárompontosakat. Szakmai ártalom, némi túlzással szűklátókörűség.

Azokat is ki kell ábrándítanom, akik azt hiszik, hogy az égiek írják a mérkőzések forgatókönyvét. Nem hiszem, hogy Szent Péter valaha is kapcsolatba került volna a kosárlabdával.

De akkor mégis mi okozta, hogy megtört csodálatos sorozatunk? Ami szombaton este már bekerült a vitrinbe. Még sokáig gyönyörködhetünk benne, fogunk is, de az már a történelem része lett.

Mondhatnám, hogy stábunk nem volt ott Szolnokon, ez közrejátszott a végkifejletben. A ZalaSport (a beképzeltség erős oldalunk) legalább két pontra jó. Ha ez a két pont megvan a végén, mi nyerünk egy ponttal, nem az ellenfél. Mondtam, hogy mondhatnám, de nem mondom.

Szerintem a politikának sincs semmi köze az egészhez. Bár indulás előtt Polster Peti (hazánk legmagasabbra nyúlt masszőrje) egy párt március 15-i ünnepségéről készült videofelvételt nézett elmélyülten (nem árulom el melyikét), ez semmit nem bizonyít. Kyle Wilson szerintem még Gyurcsány Ferit is (180-190 centiméter közötti termetével) egy túlkoros, kis termetű bedobónak vélné.

Nem feszítem tovább idegeiket. Az okok szerintem (a teljesség igénye nélkül):

1. A csapatért most rikító narancssárga színű busz jött. A színek nemcsak hangulatunkat, érzéseinket tudják befolyásolni, hanem mindenbe beleszólnak. A sárga meleg szín, de túlzott (Szolnokig tartó) alkalmazása rosszullétet, sőt hányingert okozhat.

2. Baki Gergő otthon hagyott valami fontosat. Tíz percig kereste pénteki felvételünk tanúsága szerint, de nem találta. Ha 3 pontot hagyott otthon, megvan a magyarázat.

3. Sem Hinnant, sem Watson nem mosolygott, amikor felszállt a buszra. Pedig ők idejük nagy részében derűsek.

4. Az ellenfélből jól felkészültünk, erőnléti gondok sem voltak, csupán arra nem figyelt fel senki, hogy közben beköszöntött a tavasz. Alighanem még a téli szerelésben léptek a játékosok pályára. Nagy hiba!

5. Végül éppen csak megemlíteném: volt egy másik csapat is (és nem is olyan rossz játékosokból álló) a pályán és szintén nyerni akart. (Ne legyünk igazságtalanok: ezt Völgyi Péter és Patonay Imre is jól tudta).

Csapatunk rendkívüli mentális erejét mutatja, hogy mindezeken túl tudta tenni magát, s kis híján nyert. Az előbb említett okok miatt azonban – amelyek jó részén parányi odafigyeléssel változtatni lehetett volna – ez természetesen nem sikerülhetett. (Annyit azért gyorsan leszögeznék: nehogy Völgyi Péternek eszébe jusson, hogy átadja nekem a csapatot. Bolond lennék, ha vállalnám.)

Összefoglalásként: a bajnokságnak feltehetően jót tett egypontos vereségünk. A lelkivilágunknak viszont nem. (De az Albacomp elleni győzelmünkig kibírjuk.)