Lenne jövője a baseballnak Kanizsán.

„Hogy is mondjam, tulajdonképpen valamifajta csapatmenedzseri posztra kerültem, de nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy csapatvezetőként dolgozhatok a Nagykanizsa Ants baseball legénységénél” - kezdte azonnal Fertig István, akit arról faggattunk, miként alakulhat az együttes sorsa a továbbiakban. Mint ismert, a néhány esztendeje ismét játékba állt baseballozó vette át Gondi Zoltán helyét a klubnál, s amikor nála jártunk, már gőzerővel egyeztetett is Dencs Béla klubelnökkel az elkövetkezendő feladatokról.

- A sporttámogatás korántsem egyszerű feladat, így esetünkben sem áll másként - folytatta István -, s bizony ami kimondott hátrány, hogy a baseball a legdrágább sportok egyike. Nem kevés a költségvonzat egy bajnoki szezon során, aminek csupán egy része például az utaztatás.

- Azért térjünk egy kicsit még vissza a pályára, miként is alakult ez esetedben?

- Az infielden, vagyis belső védőként szerepeltem már az utóbbi időben, pontosabban a hármas bázis védője voltam, ahová a legerősebb ütések érkeznek. Azért említettem, hogy az legutolsó időszakban, hiszen gyakorlatilag tíz esztendeje felhagytam a rendszeres baseballozással, s két éve kezdtem újra.

- Ráadásul éppen a baseball nyomán kerültél annak idején Kanizsára...

- Több mint másfél évtizede nagyon sokan voltunk olyanok Veszprémben, akik - szinte a semmiből - ezzel a sportággal akartunk foglalkozni, s egy idő után kis csapatunkkal kikerültünk Nemesvámosra. Aztán jött egy Nagykanizsa - Nemesvámos párosítás, s akkor szólt Gondi Zoli, lenne-e kedvem náluk játszani. Így kerültem hozzájuk, s azt követően lehettem velük többszörös bajnok és kupagyőztes.

- Milyen szerepek hárulhatnak ezentúl hatványozottan a csapatvezetőre?

- A pénzügyi dolgokat rendbe kell tenni, s ezzel összefüggésben az utánpótlásképzést ujjá kell éleszteni. Sajnos az a nagy probléma, hogy a fiatalok nem akarnak sportolni, s ezen lenne jó változtatnunk itt helyben.

- S mi a helyzet a felnőtt szinttel?

- Ahogy már említettem, nem kevés anyagi vonzattal jár egy bajnoki szezon, főképp úgy, hogy az NB I-es csapatoknak kötelező a nemzetközi Interligában is az indulás. Mindez úgy történik, hogy eleve ezer eurós rajtpénzt szabtak meg, az idény pedig további nem kevés ráfordítással jár. Úgy tűnik abban az elképzelésünkben, hogy az Interliga ne legyen kötelező, már van is szövetségesünk az Óbuda csapatában, s a megtakarításokkal tényleg tudnánk a fiatalok felé fordulni. Mert vallom, hogy bár amerikai sportágról van szó, a magyar srácoknak igenis van eszük ehhez a sportághoz, vagyis tehetség híján e sportágon belül sem vagyunk, csak mindezt ki is kellene használnunk.