Túl a negyedszázadik válogatottságon

Már az sem volt szokványos történés, amikor Beleznán a helyi focicsapat legényei között terelgetni kezdte a futball-labdát, s mostanra eljutott odáig, hogy a jövő esztendőben már a 30. női felnőtt válogatott mérkőzésén is túl lehet. Tálosi Szabina, a szombathelyi Viktória FC hátvédje jelen pillanatban a zalai végeken pihenget, s van is mire ráhangolódnia, hiszen jönnek az újabb mérkőzések és diplomája után további szakképesítéseket szerezne a nagykanizsai születésű labdarúgó.

- Több mint tíz esztendeje annak, hogy Beleznán futballozni kezdtem, s azóta az egytemi tanulmányaimon is túljutottam - kezdte a 22 esztendős Szabina. - A beleznaiak akkor edzője, Domján László gondolta úgy, hogy nyugodtam lejárhatok hozzájuk, s ő volt az is, aki engem idővel ismerettségei folytán beajánlott a szombathelyieknél.

- Ha jól tudom, a középiskolát már a vasi megyeszékhelyen kezdted...

- Tulajdonképpen már hetedik osztályos koromtól jártam fel hozzájuk a meccsek alkalmával, de miután befejeztem általános iskolás tanulmányaim, kerültem el gimnáziumba Szombathelyre. Onnan pedig már az egyetem is szinte egyenes választásként jött.

- Hogyan alakult mindeközben futballista pályafutásod?

- Amikor elkezdtem, csatárként játszottam, mára aztán belső védőként futballozok jó ideje a Viktóriában. Csapatunk is végig dobogós volt az eltelt tíz esztendőben (amibe bajnoki cím is belefért), szóval igazán nem lehet panaszom e téren sem.

- Mi több, idén októberben már 25. válogatottságod ünnepelhetted, melynek alkalmából Pápán, az izlandiak elleni Eb-selejtező előtt köszöntöttek is.

- Akkor többünknek is gratuláltak - mivel nem csak én lettem október 22-én negyedszázados -, s valóban jó érzés volt ezzel szembesülni. Egyébként amikor válogatott pályafutásom elkezdődött, némi előnyöm talán volt azzal, hogy hatványozottan szem előtt voltam, lévén az U19-es nemzeti együttesnél akkori klubtrénerem, Markó Edina dolgozott szövetségi edzőként, így a jó teljesítményem nem maradt észrevétlen. Hosszú ideig aztán két válogatottban is párhuzamosan szerepeltem, mivel - még korosztályosként - 2007-ben mutatkozhattam be a nagyoknál.

- Kínától a soproni észak-írek elleni - szintén - Eb-selejtező mérkőzésig tartott eddig a válogatottbeli fellépéseid sora. Hogyan tovább, értve ez alatt, vajon felmerült-e benned akár a légióskodás lehetősge is?

- A huszonhetedik fellépésem volt a 2-2-es soproni találkozó november végén, melyen ráadásul gólt is szereztem. Itthon mindenesetre a válogatottság a női szakág csúcsa, innen feljebb gyakorlatilag nincs. A továbblépés valóban az lehet, ha valaki elkerül az angol vagy német első osztályú bajnokságba, amire van is példa a magyar női labdarúgók esetében is. Viszont én szívem szerint szeretnék itthon maradni, mert jó lenne a civil életben elhelyezkedni az eddigi tanulmányaimat hasznosítva.

- S valamilyen szinten van vagy volt kapcsolatod az elmúlt évtizedben a kanizsai női futballal?

- Igen, hiszen a téli teremtornák alkalmával többször is voltam a nagykanizsaiakkal különböző helyszíneken, ahol nagyon jól éreztem velük magam. Az talán viszont valahol érthető, hogy egy szint után már nem lépne vissza az ember...